Köszöntő a 2004-es katalógusból
A XX. századi európai progresszív törekvések körében kiemelkedően fontos volt az a törekvés, amely az alkotó belső világának feszültségét és dinamikáját képépítőként, és stílust meghatározó elemként jelenítette meg. Ebben a törekvésben fontos volt a természetelvűség mint alap, de a látvány úgy transzponálódott, ahogy az alkotók indulatai személyiségükhöz, illetve pillanatnyi esztétikai értékrendjükhöz igazították azt. Különösen a portréfestészetben volt ez karakteresen jellemző, és e területen az igazán a drámai feszültséget az jelentette, hogy az ábrázolt és ábrázoló személyiségnek hangulati momentumai egymásnak területei. Leginkább Kokoschka nevével fémjelezhető törekvés kiteljesedése, a jeles mester életművében nem véletlenül foglal el fontos helyet a portréfestészet.
Ennek a drámai erejű, megnyilatkozásokat eredményező törekvésnek egyidejűleg a magyar képzőművészetben is voltak képviselői. Sőt azt is állíthatjuk, hogy igazán rangossá a XX. század második felében vált e stílusirányzat, hiszen a pályát kezdő fiatal alkotók körében vonzása volt a belső indulat által vezérelt fogalmazásmódnak. Generációs egymásutánját tekintve mindegyikben találhatunk egy-egy igazán színvonalasan teljesítő festőt, grafikust, aki folytatja és továbbviszi ennek az expresszív drámaiságnak a művészeti és kulturális hagyományait.
A mostani negyvenes generációban európai szinten is kiemelkedő teljesítményt nyújt Medgyessy-Kovács Gyula. Művészetének csak rá jellemző sajátossága, hogy szinte összegezni képes e törekvés minden szellemi tanúságát; briliáns technikai felkészültséggel, abszolút biztos kompozíciós készséggel festi műveit. Ami többlet az ő művészetében, az elsősorban a művek gondolatiságában érhető tetten, hiszen számára fontos, hogy egy-egy az emberiség kultúrájának meghatározó jelentőségű területét megpróbálja érzelem-telítetten, emblematikus igénnyel megjelentetni. A hit, a zene, a természet, különösen a virágok; az emberi kapcsolatok, az emberek rituális megjelenítése számára alkalmat teremt arra, hogy az életművön belül egy-egy ikonográfiailag leírható, meghatározó vonulat alakuljon ki. Konkrét figurák a zenészei, de egyben jelképek is. A zene transzcendens, embert formáló erejének vizuális megjelenítésében a festészet hatásának határait feszegeti a művész. Új érzelmi tartalommal telítődnek a bibliai jelenetek, különösen a Piéták és a Madonna gyermekkel sorozat darabjai. Filozófiai igényesség, transzcendens intim-kép és esendő emberábrázolás jellemzi a műveket. Virágai lehetnek csendéletek is, de többek annál, a természet bujaságát, az élet letörhetetlenségét jelképezik, és újabban például a tengerparti jelentet ábrázoló képei egy új társadalmi szemléletet mutató „szellemi-lego” moduljait építi egységes kompozícióvá, mindezt úgy, hogy a koloritjával szinte egyedülállóan gazdag forma- és térképzésével csak rá jellemzően egyedi. Különösen izgalmasak azok a „város-képek”, amelyek Velence történelmi levegőjét, nyüzsgő jelenét örökítik meg úgy, hogy az eszközhasználat mellett ikonográfiai program is megvalósul. Művei ünnepet jelentenek a szemnek és gondolkodásra, meditációra késztetően ünnepi pillanatai a léleknek.
Medgyessy-Kovács Gyula a jelenkori festészetünk egyik karakteres, nemzetközi mércével is mérhető, értéket teremtő mestere.
A XX. századi európai progresszív törekvések körében kiemelkedően fontos volt az a törekvés, amely az alkotó belső világának feszültségét és dinamikáját képépítőként, és stílust meghatározó elemként jelenítette meg. Ebben a törekvésben fontos volt a természetelvűség mint alap, de a látvány úgy transzponálódott, ahogy az alkotók indulatai személyiségükhöz, illetve pillanatnyi esztétikai értékrendjükhöz igazították azt. Különösen a portréfestészetben volt ez karakteresen jellemző, és e területen az igazán a drámai feszültséget az jelentette, hogy az ábrázolt és ábrázoló személyiségnek hangulati momentumai egymásnak területei. Leginkább Kokoschka nevével fémjelezhető törekvés kiteljesedése, a jeles mester életművében nem véletlenül foglal el fontos helyet a portréfestészet.
Ennek a drámai erejű, megnyilatkozásokat eredményező törekvésnek egyidejűleg a magyar képzőművészetben is voltak képviselői. Sőt azt is állíthatjuk, hogy igazán rangossá a XX. század második felében vált e stílusirányzat, hiszen a pályát kezdő fiatal alkotók körében vonzása volt a belső indulat által vezérelt fogalmazásmódnak. Generációs egymásutánját tekintve mindegyikben találhatunk egy-egy igazán színvonalasan teljesítő festőt, grafikust, aki folytatja és továbbviszi ennek az expresszív drámaiságnak a művészeti és kulturális hagyományait.
A mostani negyvenes generációban európai szinten is kiemelkedő teljesítményt nyújt Medgyessy-Kovács Gyula. Művészetének csak rá jellemző sajátossága, hogy szinte összegezni képes e törekvés minden szellemi tanúságát; briliáns technikai felkészültséggel, abszolút biztos kompozíciós készséggel festi műveit. Ami többlet az ő művészetében, az elsősorban a művek gondolatiságában érhető tetten, hiszen számára fontos, hogy egy-egy az emberiség kultúrájának meghatározó jelentőségű területét megpróbálja érzelem-telítetten, emblematikus igénnyel megjelentetni. A hit, a zene, a természet, különösen a virágok; az emberi kapcsolatok, az emberek rituális megjelenítése számára alkalmat teremt arra, hogy az életművön belül egy-egy ikonográfiailag leírható, meghatározó vonulat alakuljon ki. Konkrét figurák a zenészei, de egyben jelképek is. A zene transzcendens, embert formáló erejének vizuális megjelenítésében a festészet hatásának határait feszegeti a művész. Új érzelmi tartalommal telítődnek a bibliai jelenetek, különösen a Piéták és a Madonna gyermekkel sorozat darabjai. Filozófiai igényesség, transzcendens intim-kép és esendő emberábrázolás jellemzi a műveket. Virágai lehetnek csendéletek is, de többek annál, a természet bujaságát, az élet letörhetetlenségét jelképezik, és újabban például a tengerparti jelentet ábrázoló képei egy új társadalmi szemléletet mutató „szellemi-lego” moduljait építi egységes kompozícióvá, mindezt úgy, hogy a koloritjával szinte egyedülállóan gazdag forma- és térképzésével csak rá jellemzően egyedi. Különösen izgalmasak azok a „város-képek”, amelyek Velence történelmi levegőjét, nyüzsgő jelenét örökítik meg úgy, hogy az eszközhasználat mellett ikonográfiai program is megvalósul. Művei ünnepet jelentenek a szemnek és gondolkodásra, meditációra késztetően ünnepi pillanatai a léleknek.
Medgyessy-Kovács Gyula a jelenkori festészetünk egyik karakteres, nemzetközi mércével is mérhető, értéket teremtő mestere.
Bereczky Loránd
A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója